Magyar

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.

Kísért a nagy cél, túlságosan nagy a tét.
Az élet csodaszép, olcsó ponyvaregény.
Te vagy a fő hős, te lehetsz az Admin,
vagy egy alak, kiről nem tudni, csak a nevét...

Ballagási dalnak íródott 11.-es koromban, ez volt az első "elfogadható" dalszövegem.

Eljött az idő,
A szolgálat letelt.
Nem lesz több intő,
Mindezt elfelejtheted!
Nincs már neked más,
hiszen előtted az út.
Az lehetsz, amit kívánsz,
Már te lettél az úr!...

Egy befejezetlen szöveg. Ennyit kell tudni róla.

A magány elér, de én elmegyek elé,
Mert ha úgyis elkerülhetetlen,
Miért ne menjek én?

A halál repítene a képzelet felé,
Hát inkább leszek magányos,
Mint föld alatti rém!...

Állítólag már elállt az eső kint, bent azonban továbbra is komor volt a hangulat. E hónap 13. napján (pénteken), két merőben eltérő politikával bíró cég képviselői ültek a semleges zóna irodaépületének 4. emeletén, ahol az évtizedes ellentéteiket próbálták meg elsimítani több, de inkább kevesebb sikerrel. Az egyik oldalon fekete öltönyös úrak és egy hölgy foglalt helyet szintén fekete nadrágkosztümben, míg a másik oldalon egy kizárólag nőkből álló képviselet helyezkedett el, látszólag mit sem törődve a takarékos helykihasználással...

Üdvözlök mindenkit ezen a csodálatos, napsütéses napon! Mint azt sokan tudják nagy port kavart a hír, miszerint a Pear vette át az SS (Simulation System) feletti irányítást, ezzel gyakorlatilag teljhatalmúvá téve magukat. A korábbi vezetők, miután visszatértek közénk elhagyták a MacroHardot és elfogadták a Googol ajánlatát, így jelenleg az Arany középút projekten dolgoznak, mely a jelenlegi két legnagyobb rendszer közti rugalmasabb átmenet létrehozásán dolgozik. Legújabb információink szerint épp most léptek be a Googol főhadiszállására, kapcsoljuk helyi tudósítónkat...

Mélyen tisztelt jótevőm!

Sajnálatos módon a hetek óta tartó levelezésünk során máig nem derült ki számomra, vajon miféle Lord vagy Lady venné a fáradságot és használná fel kapcsolatait azon önös cél érdekében, hogy segítséget nyújtson eme kegyvesztett léleknek. Jóllehet, több kérdésem van, mint válaszom, mostanáig nem éreztem szükségét a változásnak. Ezúton szeretném ismételten megköszönni mindazt, amit értem tett vagy tenni szándékozott.

Gyakran megesik, hogy a létezés értelmén és lényegén gondolkozok. Látszólag -- legalábbis az enyém -- értelmetlen. Kézről kézre adnak mindenféle bizsuért, minek nem fogják hasznát látni életük során. Nem csak én vagyok ezen a sorson; sokunkkal bánnak így. Születésünkkor kaptunk egy számot, látatlanban határozták meg jövőbeni értékünket, mikor még ismeretlenek értékeink és jellemvonásaink. Miután ez megtörtént, kedvükre formálták kinézetünk, matériaként tekintettek reánk...

Várunk. Hatalmas a sor, már nem is számoljuk a perceket. Előttem egy negyvenes éveiben járó, mégis fiatalos nő áll, mögöttem senki. Én voltam a szerencsés utolsó, aki a csúcsidőben érkezett. Nem is tudom, vajon órák, napok, vagy hetek teltek-e el, mégsem éreztük szükségét a siettségnek. Itt minden szép tiszta, világos, kellemesen meleg és párás a levegő, s a sort már kiálló, de még tovább nem haladható emberek meglepően jó társaságnak bizonyultak...

Újabb vonat út Sehonnából Semmibe, pedig tegnap jöttem csak Semmiből Sehonnába. Nem volt egy különösebben izgalmas vagy eseményekkel tellő út, mégis überelte mai utazásomat -- gondolta Zoey, majd ránézett órájára, negyed nyolc volt, este. -- Nyáh, még három óra! -- Ezen információ hatására, mik ki is mondattak, bármely egyéb helyzetben megvető, de mégis helyeslő tekintetek vették volna körül őt, most azonban ez elmaradt...