Magyar

Tisztelt Drága Hölgyem,
Azért írok Önnek,
mert eljött a pillanat,
mikor a szívem megszakadt.
Mármint az Öné meghasadt
egy másik úriember alatt, kinek kardjába dőlt...

Ballagási dalnak íródott 11.-es koromban, ez volt az első "elfogadható" dalszövegem.

Eljött az idő,
A szolgálat letelt.
Nem lesz több intő,
Mindezt elfelejtheted!
Nincs már neked más,
hiszen előtted az út.
Az lehetsz, amit kívánsz,
Már te lettél az úr!...

Ezt mindenekelőtt magam miatt rakom csak ki ide, szép emlékek fűznek a szöveghez.

Fél évvel ezelőtt egy nagy nulla voltam,
de mára már én is konvergáltam az egyhez.
Régen még nem tudtam megnevezni az utamat,
talán majd egy pipacs elvezet a végtelenbe.

Élt egy férfi crist'i korban,
visszagondolt, milyen volt a
vizsga után másnapon,
mikor mind' társ elhagyott,
mielőtt még elfeldedték,
ma Ggacammara elfeledték,
mi történt azon az este,
mikor mindent elfeledtek...

A horizont mögött látszik a nap.
Felkél, hisz tudja; idő van.
Tücskök hallgatnak, madárkák dalolnak,
életre kél minden, az emberek alusznak.

Kísért a nagy cél, túlságosan nagy a tét.
Az élet csodaszép, olcsó ponyvaregény.
Te vagy a fő hős, te lehetsz az Admin,
vagy egy alak, kiről nem tudni, csak a nevét...

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.

hideg és üresség
kedvtelen bámulás
vacsora közepén étvágytalan ájulás

pedig egy téma volt csupán
semmi több
csak a vég
s a halál

Egy befejezetlen szöveg. Ennyit kell tudni róla.

A magány elér, de én elmegyek elé,
Mert ha úgyis elkerülhetetlen,
Miért ne menjek én?

A halál repítene a képzelet felé,
Hát inkább leszek magányos,
Mint föld alatti rém!...

Várunk. Hatalmas a sor, már nem is számoljuk a perceket. Előttem egy negyvenes éveiben járó, mégis fiatalos nő áll, mögöttem senki. Én voltam a szerencsés utolsó, aki a csúcsidőben érkezett. Nem is tudom, vajon órák, napok, vagy hetek teltek-e el, mégsem éreztük szükségét a siettségnek. Itt minden szép tiszta, világos, kellemesen meleg és párás a levegő, s a sort már kiálló, de még tovább nem haladható emberek meglepően jó társaságnak bizonyultak...