Magyar

Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...

Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...

Várok rád
Csak várok
Hallgatom a csendet, amíg várok
Állok az esőben
Rád gondolok
Ázok, elázok
Beütnek a felesek...

Hát itt vagy
Itten vagy énvelem
Találkozunk e téren, ami végtelen síkok által alkotott
Elképzelhetetlenül tárgyilagos, absztrakt, de praktikus
Ezerszer vitatott, elvesztett alkonyokat okozó, alattomos
Lehet akár Eukleidészi, akár Bólyai-féle, kettőnk kapcsolata nem lehet imaginárius   Nem lehet kitalált
Nem lehet hipoterikus
Bizonyítani mégsem lehet igazán
Mégis fogadjuk csak el annak igazát...

Állok a réten
Várok a régen
Réges régen megtörtént csodára
És nem látok, csak végtelen odákat
A fákról, a térről, a kövekről, 'kutakról
De nem látok a közegtől
Nem látok az utókor
Reményét nézem és ő is lát még
Lát, néz és nem ért
Ki ez a rém?
Mi ez a lény?
Mi ez, egy förtelem?
Ki, ha nem én?...

Szerettem egy lányt annó,
úgy hittem boldog voltam akkor.
De jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, már a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...

Sziasztok.
Nem vagyok, csak tudatlan halandó.
Félek, hogy egy kórságtól szenvedek,
meglehet szerelmes vagyok.
De mégis kibe, hogyan, mikor?
Érzem, mintha levitálna szívem,
súlytalan' lebegne testem ürességében.
Őt szeretem, vagy a másikat?
Vagy az ideát, hogy "mi lenne ha?"

A mai témánk nem más, mint a
szerelem.
Love.
Amour.
olin.
Liebe.
Jó mi?
Hát nem.

This is a translations of G.R.R. Martin's Hands of Gold (from A Storm of Swords).

tan luka suno li lete a!
taso luka melil' seli.
tan luka suno li lete a!
taso luka melil' seli.

tenpo pimeja li kama,
la sina ken pake ala.
tenpo pimeja li kama,
li sama tenpo pi waw' ala.
ale li lape li supa.
ale li pini lil' e unpa.
ale li pona tawa ante pi 'na.
taso tenpo li jo e pimeja.