Magyar

Continuation of the previous blog post.

I'm still looking for stuff to upload (and uploading contantly), then I found this one... It's titled Everything you've got.

It's not almost five a.m., it definitely is.
The normal human beings' sleepin', but it isn't me.
I just smoke a cigarette and write a kinda foolish thing.
I hear the song of birds, so... whatever, I cannot sleep!

Várunk. Hatalmas a sor, már nem is számoljuk a perceket. Előttem egy negyvenes éveiben járó, mégis fiatalos nő áll, mögöttem senki. Én voltam a szerencsés utolsó, aki a csúcsidőben érkezett. Nem is tudom, vajon órák, napok, vagy hetek teltek-e el, mégsem éreztük szükségét a siettségnek. Itt minden szép tiszta, világos, kellemesen meleg és párás a levegő, s a sort már kiálló, de még tovább nem haladható emberek meglepően jó társaságnak bizonyultak...

Ezt mindenekelőtt magam miatt rakom csak ki ide, szép emlékek fűznek a szöveghez.

Fél évvel ezelőtt egy nagy nulla voltam,
de mára már én is konvergáltam az egyhez.
Régen még nem tudtam megnevezni az utamat,
talán majd egy pipacs elvezet a végtelenbe.

Ballagási dalnak íródott 11.-es koromban, ez volt az első "elfogadható" dalszövegem.

Eljött az idő,
A szolgálat letelt.
Nem lesz több intő,
Mindezt elfelejtheted!
Nincs már neked más,
hiszen előtted az út.
Az lehetsz, amit kívánsz,
Már te lettél az úr!...