Magyar

Continuation of the previous blog post.

I'm still looking for stuff to upload (and uploading contantly), then I found this one... It's titled Everything you've got.

Today as I was uploading stuff (gosh, it takes forever -- and I'm only halfway at best) I found this list of names in a text file [...] about my future characters based on their name. It was originally written in 2017. nov. 27.

It's not almost five a.m., it definitely is.
The normal human beings' sleepin', but it isn't me.
I just smoke a cigarette and write a kinda foolish thing.
I hear the song of birds, so... whatever, I cannot sleep!

Várunk. Hatalmas a sor, már nem is számoljuk a perceket. Előttem egy negyvenes éveiben járó, mégis fiatalos nő áll, mögöttem senki. Én voltam a szerencsés utolsó, aki a csúcsidőben érkezett. Nem is tudom, vajon órák, napok, vagy hetek teltek-e el, mégsem éreztük szükségét a siettségnek. Itt minden szép tiszta, világos, kellemesen meleg és párás a levegő, s a sort már kiálló, de még tovább nem haladható emberek meglepően jó társaságnak bizonyultak...

Ezt mindenekelőtt magam miatt rakom csak ki ide, szép emlékek fűznek a szöveghez.

Fél évvel ezelőtt egy nagy nulla voltam,
de mára már én is konvergáltam az egyhez.
Régen még nem tudtam megnevezni az utamat,
talán majd egy pipacs elvezet a végtelenbe.

Ballagási dalnak íródott 11.-es koromban, ez volt az első "elfogadható" dalszövegem.

Eljött az idő,
A szolgálat letelt.
Nem lesz több intő,
Mindezt elfelejtheted!
Nincs már neked más,
hiszen előtted az út.
Az lehetsz, amit kívánsz,
Már te lettél az úr!...