Író vagyok. Alkotó.
Nem holmi csőcselék.
Férfi vagyok, halandó,
de jobban tán a férfié,
mint nem.
Diák vagyok, tanuló,
szárnyaszegett kis madár.
Körbevesznek oktatók,
jövőbeli kollegák,
egy időben.
Munkás vagyok, szellemi,
még ha nem is tudják.
Elhordom a terheket,
az életnek súlyát,
egytől egyig.
Csábos vagyok, nőfaló --
egy másik világban.
Szépségüket csodáló,
de lelke mélyén olyan,
ki biztonságra vágyik.
Ember vagyok. Hús és vér,
magyar földnek szülötte.
Közeleg a messzi tél,
s el kell mennem, messzire,
de nem lehet még.
Írok -- mi mást tehetnék?
Rejtve kell vagy elbukok.
Róvok, s ékes betűt vések
és felemésztenek a titkok.
Nincs menekvés.
average 107 226 kilometers an hour
the Earth's moving, spinning, rotating, dour
and just moves forth and further away
from the core
from the base
from the center of the milky way...
Visszatértem! Dschorsaanjo's back! o moku e moku Kamala
mi nasa, la sina nasa, la mi mute li musi e kalama...
Today I wrote a poem.
You might not like it as a poem,
But at least poem rhymes with poem,
And it works well for a poem...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
This post is in Hungarian! Please don't worry, I'd be writing it in English if it was about things that I activaly do in English. But this happened to be one of the very few exceptions that heavily language-dependent (at the moment at least)
Nemrég feltöltöttem a Szerettem őt új verzióját, valamint az eredeti "végleges" verziót. De mi vezetett ahhoz, hogy újra fel kelljen töltenem egy verset, pedig még a cím se változott?