Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Hét óra van.
Reggel vagy este?
Hát még sötét van...
Reggel kell, hogy legyen az,
Legalábbis úgy remélem.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
"Get up, get out, you lazy lout,
get into your working clothes.
Up to your knees in oil and grease
and a grindstrone to your nose..."
Áááááh, máris tíz óra?
Inkább visszaalszom,
csak még öt percet had aludjak,
többet ér mint hét és fél óra,
ráadásul lelkemet is megnyugtassa.
Tik-tak. Tik-tak. Tiki-taki-kopp-kopp.
Ki lehet az?
Ez az ébresztőóra.
De mit keres az ajtóban?
Ráadásul járni is tud, de hát nincs is neki lá...
Ja, mégis van.
Miben segíthetek?
Sürgős felkelni valóm van?
Hogy érti ezt?
Hogy már délután van?
Éppen 'múlt két óra?
Oké, értem.
Köszönöm, a viszont látásra.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ruhák, laptop, input és output,
szöveget néz, WC-t lehúz,
felkészülés, próbálás,
idegesség, átírás,
visszavonás, törlés, újraírás,
még átírás, újabb törlés,
újra átír, visszavon,
pánik és néma ordítás.
"Le kéne mondanom, még nem késő"
"Most már nem állhatsz le."
"De éppen most töröltem mindent!"
"Nem számít. A szó elszáll,
de a Drive verziókövetést is végez!"
Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ma van.
Ma este, hat, utánna fél óra,
kint ülök és iszogatok.
Várom a percet, mi biztosan jön
előbb vagy utóbb.
Várok és várok és várunk mindannyian,
kihúzzák a nevem? Mikör jövök én?
Korán vagy később, netán a közepén,
mikor van a jó pillanat,
mikor a közönség lelkes és kezem se remeg,
meg úgy az átlagok is magasabbak lesznek?
Jó leszek-é, vagy éppen csak tűrhető?
Baj-e ha nem vagyok meg nem törten törtető?
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Kint állok.
Néznek.
Figyelnek rám, végre egyszer
meghallgatnak, nem csak tettetik,
akik pedig mégis...
Tudjátok mit?
Nem érdekel,
nem tehettek nagyon mást,
végig hallgatjátok úgyis,
úgysem tart már soká ez a szar.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Máris vége van.
Nem számít mi volt, az élmény megmarad.
Tik-tak, tik-tak...
Az idő elszalad.
Három percem volt, s nincs már, ami visszavan.
Tik-tak, tik-tak, tiki-taki hangok,
megemlékeznek múló pillanatokról.
Soha vissza nem térő rejtélyes időszeletek,
észre sem vesszük, csak jönnek, s mennek,
aztán meg eltűnnek.
A másodikként előadott versem.
Writing began at 08 nov 2021 and was put on hold for the better part of 2022 until publishing.
Throughout my years as a writer, I found myself unable to write on command. Every time I am faced with restrictions, deadlines or the possibility of working with unlike-minded individuals, whether it is a short story, a song or as simple as a letter, my mind seems to freeze and to actively deter inspiration, preventing ideas to form and prosper in what otherwise would be the perfect habitat for them...
tenpo li ante e jan e ma.
tenpo li awen e nasa e tan.
pona li sama pona lon ma ona,
la mi wile e ike li wile ala e pona.
I'm lost in the light
I'm lusting the void
People around me
Are nothing, but noise
I am surrounded
There's nowhere to go
The lack of the bright
Is where I feel home
Written at 17 August 2021
"No!" The angry student exclaimed, "I told you already! This is it! I refuse to change any of it!" He threw his papers in the air and stormed out of the lecture hall.
"What was that about?" asked the curious bystander, who helped Mark to pick up the angry student's essay.
"Just another art student refusing criticism," he said as he looked at his empty wrist, "do you know what time is it?"
"It's 11:05," she revealed with morbid casualty.
Written for 24 hour flash story writing competition, given theme was Ruthless Ambition.