Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Hét óra van.
Reggel vagy este?
Hát még sötét van...
Reggel kell, hogy legyen az,
Legalábbis úgy remélem.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
"Get up, get out, you lazy lout,
get into your working clothes.
Up to your knees in oil and grease
and a grindstrone to your nose..."
Áááááh, máris tíz óra?
Inkább visszaalszom,
csak még öt percet had aludjak,
többet ér mint hét és fél óra,
ráadásul lelkemet is megnyugtassa.
Tik-tak. Tik-tak. Tiki-taki-kopp-kopp.
Ki lehet az?
Ez az ébresztőóra.
De mit keres az ajtóban?
Ráadásul járni is tud, de hát nincs is neki lá...
Ja, mégis van.
Miben segíthetek?
Sürgős felkelni valóm van?
Hogy érti ezt?
Hogy már délután van?
Éppen 'múlt két óra?
Oké, értem.
Köszönöm, a viszont látásra.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ruhák, laptop, input és output,
szöveget néz, WC-t lehúz,
felkészülés, próbálás,
idegesség, átírás,
visszavonás, törlés, újraírás,
még átírás, újabb törlés,
újra átír, visszavon,
pánik és néma ordítás.
"Le kéne mondanom, még nem késő"
"Most már nem állhatsz le."
"De éppen most töröltem mindent!"
"Nem számít. A szó elszáll,
de a Drive verziókövetést is végez!"
Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ma van.
Ma este, hat, utánna fél óra,
kint ülök és iszogatok.
Várom a percet, mi biztosan jön
előbb vagy utóbb.
Várok és várok és várunk mindannyian,
kihúzzák a nevem? Mikör jövök én?
Korán vagy később, netán a közepén,
mikor van a jó pillanat,
mikor a közönség lelkes és kezem se remeg,
meg úgy az átlagok is magasabbak lesznek?
Jó leszek-é, vagy éppen csak tűrhető?
Baj-e ha nem vagyok meg nem törten törtető?
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Kint állok.
Néznek.
Figyelnek rám, végre egyszer
meghallgatnak, nem csak tettetik,
akik pedig mégis...
Tudjátok mit?
Nem érdekel,
nem tehettek nagyon mást,
végig hallgatjátok úgyis,
úgysem tart már soká ez a szar.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Máris vége van.
Nem számít mi volt, az élmény megmarad.
Tik-tak, tik-tak...
Az idő elszalad.
Három percem volt, s nincs már, ami visszavan.
Tik-tak, tik-tak, tiki-taki hangok,
megemlékeznek múló pillanatokról.
Soha vissza nem térő rejtélyes időszeletek,
észre sem vesszük, csak jönnek, s mennek,
aztán meg eltűnnek.
A másodikként előadott versem.
"No!" The angry student exclaimed, "I told you already! This is it! I refuse to change any of it!" He threw his papers in the air and stormed out of the lecture hall.
"What was that about?" asked the curious bystander, who helped Mark to pick up the angry student's essay.
"Just another art student refusing criticism," he said as he looked at his empty wrist, "do you know what time is it?"
"It's 11:05," she revealed with morbid casualty.
Written for 24 hour flash story writing competition, given theme was Ruthless Ambition.
This was a writing practice in preparation for a 300 word flash story writing competition. 2/2 people who read it seemed to like it, so now it's here.
Randomly chosen theme was Justice.
It's found me. Ran inside and closed the door. Tell--
Hi, I'm uhm... well, me.
jan Sotan, Ae. Dschorsaanjo, jan ala, or just Zoli
and this is the mostly spoken word renditions of pieces written in toki pona, released or otherwise.
As the title says, it is not going to be my usual stuff.
You shall hear lyrics previously unrecorded, possibly unpublished,
along with some that you might have heard before,
long and long agone in a galaxy we occupy.
After these last few sentences though, nigh everything shall be in toki pona, so...
original script of performance for suno pi toki pona