Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Hét óra van.
Reggel vagy este?
Hát még sötét van...
Reggel kell, hogy legyen az,
Legalábbis úgy remélem.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
"Get up, get out, you lazy lout,
get into your working clothes.
Up to your knees in oil and grease
and a grindstrone to your nose..."
Áááááh, máris tíz óra?
Inkább visszaalszom,
csak még öt percet had aludjak,
többet ér mint hét és fél óra,
ráadásul lelkemet is megnyugtassa.
Tik-tak. Tik-tak. Tiki-taki-kopp-kopp.
Ki lehet az?
Ez az ébresztőóra.
De mit keres az ajtóban?
Ráadásul járni is tud, de hát nincs is neki lá...
Ja, mégis van.
Miben segíthetek?
Sürgős felkelni valóm van?
Hogy érti ezt?
Hogy már délután van?
Éppen 'múlt két óra?
Oké, értem.
Köszönöm, a viszont látásra.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ruhák, laptop, input és output,
szöveget néz, WC-t lehúz,
felkészülés, próbálás,
idegesség, átírás,
visszavonás, törlés, újraírás,
még átírás, újabb törlés,
újra átír, visszavon,
pánik és néma ordítás.
"Le kéne mondanom, még nem késő"
"Most már nem állhatsz le."
"De éppen most töröltem mindent!"
"Nem számít. A szó elszáll,
de a Drive verziókövetést is végez!"
Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Ma van.
Ma este, hat, utánna fél óra,
kint ülök és iszogatok.
Várom a percet, mi biztosan jön
előbb vagy utóbb.
Várok és várok és várunk mindannyian,
kihúzzák a nevem? Mikör jövök én?
Korán vagy később, netán a közepén,
mikor van a jó pillanat,
mikor a közönség lelkes és kezem se remeg,
meg úgy az átlagok is magasabbak lesznek?
Jó leszek-é, vagy éppen csak tűrhető?
Baj-e ha nem vagyok meg nem törten törtető?
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Kint állok.
Néznek.
Figyelnek rám, végre egyszer
meghallgatnak, nem csak tettetik,
akik pedig mégis...
Tudjátok mit?
Nem érdekel,
nem tehettek nagyon mást,
végig hallgatjátok úgyis,
úgysem tart már soká ez a szar.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Máris vége van.
Nem számít mi volt, az élmény megmarad.
Tik-tak, tik-tak...
Az idő elszalad.
Három percem volt, s nincs már, ami visszavan.
Tik-tak, tik-tak, tiki-taki hangok,
megemlékeznek múló pillanatokról.
Soha vissza nem térő rejtélyes időszeletek,
észre sem vesszük, csak jönnek, s mennek,
aztán meg eltűnnek.
A másodikként előadott versem.
it's been a while I've written a real one of these
not that anyone would read it
Even though I have only published a couple of short stories that are, quite frankly, most likely to be no more than "early tries", nowadays I fancy myself as a writer and as such, I look at the world in a different way than before. Of course, as you can see, I have written novellas (or "short stories" if we want to stick with English terminology), but they were...
I was playing with my cat after feeding her, when I felt a small breeze from behind. I did not think much of it, the windows were open on both sides of the room; must have been the wind outside, I thought, but my cat looked there and her eyes were fixated on something. I turned around, expecting nothing out of the ordinary, alas I saw a...
They were sleeping when the lights came through their window. They were not blessed with great wits or the gift of logical thinking. What they were given was great eyes instead: they had a condition called abnormal tetrachromacy, which meant that they had limited infrared-vision. When I learned about it from them I, as I have been always fascinated by colors and color deception, had to ask...
This is chronologically the first short story I publised in English, even if it wasn't the first I began writing.