me4logo.png
  • Youtube
  • English
  • Magyar
  • toki pona
  • Hello
  • vi.log
  • Blog
    • Home
    • English
    • Magyar
      • [dal] Légiós kismadár
      • [dal] Ragadd meg a napot!
      • [dal] Rajtad áll
      • [dal] Szubjektivitás
      • [novella] A tárgyalás
      • [novella] Híradó Tom M. Johnssonnal
      • [novella] Johnny
      • [novella] Levél ismeretlen jótevőmnek
      • [novella] Relatív értéktelenség
      • [novella] Sorban állás
      • [novella] Vonaton
      • [rap] Az igazság az egy
      • [rap] Papaver Rhoeas
      • [vers] De me, avagy más szóval
      • [vers] Elméletileg alkalmazott absztakt matematika
      • [vers] Esti mese nem is olyan kis gyerekeknek
      • [vers] Ezúton formálisan is felbontom minden korábbi kapcsolatomat Önnel
      • [vers] Hideg és üresség
      • [vers] Időtlen walzer
      • [vers] Jönnek már
      • [vers] Ma Ggacammara ballada
      • [vers] Miafaszomvanmár
      • [vers] Mind alusznak
      • [vers] Odaát
      • [vers] Őrült szerelem
      • [vers] Paralel slamini
      • [vers] Sötét van
      • [vers] Számolás
      • [vers] Szerelem
      • [vers] Szeretek
      • [vers] Szerettem őt
      • [vers] Szerettem őt (eredeti)
      • [vers] Szerettem őt (köztes verzió)
      • [vers] Tiki-taki
      • [vers] Új vallomás önmagamról
      • [vers] Várj még
    • toki pona
    • Misc.
    • Hello
    • vi.log
    • Blog
    • About
  • [vers] Szerettem őt (eredeti)

    2018. 10. 02. 12:00
    • magyar
    • , 
    • olin
    • , 
    • poem
    • , 
    • spoken word poetry

Szerettem egy lányt annó,
úgy hittem boldog voltam akkor.
De jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, már a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát.
Ez így nem működhet tovább.
Szabadság --
ez, mit ajánlok,
a nemleges válasz pedig nem létező opció,
csupán kitaláció.
A gondolat, vele vagy nélküle,
egy rossz döntés és nincsenek, csak vesztesek.
A Ragnarøk bekövetkezett.
Óðinn, Þórr, Loki, mind halottak,
az emberiség kihalt, világunk romokban,
s csak én maradtam egyedül
míg egy új teremtés nem lőn
és minden kezdődik újra legelölről.

Szerettem őt és újra szeretném.
Nem engedhetem meg, hogy megtörténjen ismét.
"Ami volt, elmúlt" -- mondta Voldemort,
s nem kérdőjelezed meg azt, kit úgy hívnak "Sötét Nagyúr".
Szerettem őt, tán még mindig szeretem,
de mennem kell tovább, mennem kell messzire,
hátra kell hagynom minden ingóságom, minden tulajdonom,
legyen mind a férgeké, a maradékon megosztozunk.
Nesze semmi, fogd meg jól!
Itt a kezem, nem disznóláb!
Vagy netán a vérszerződést preferálnád?
Túl nagy a nyomás, túl nagy a teher,
engedj el kérlek messzi rengetegbe.
Vedd el, vidd el innen messze,
én pedig majd megmagyarázom Petinek a Szentnek,
hogy hova is tűnt, hova lett a lelkem,
s miért kéne így is beengednie engemet az Édenkertbe.
Az újba, nem a régibe.
Nem hallottad? Felujították,
a Paradicsom 2.0 minden szegény lélekre vár!
Persze ára is van, ott a pontozott vonalon légy szíves és írd alá,
add el a lelked Jézus Urunknak, áfa nélkül --
nem nagy ár, ha vár a Királyság.
Te lehetsz a futó, sőt, te lehetsz a király,
míg nem jön az a fekete huszár.
Sakk és Matt -- vége már.
Kihúztak és megszülettél,
egy végtelen körforgásban a célhoz érni nincs remény.

Szerettem őt, pedig sohasem láttam
testközelből, négykézlábra
ereszkedve kúsznék felé,
könyörögnék, reménykednék,
de a remény halott, s nem jön vissza soha többé.
Elhagyott.
Elhagyott, egy kapcsolatba menekült, oly' bizonytalan,
minden lépés egyben szárnypróbálgatás,
csupán csapkodás és csapkodás csupán.
Fulladok. Nem megy az úszás.
Én próbáltam, tényleg, de nem tudok lebegni,
csak elsüllyedni le, ahol a mélység vár.
A mélység alíg másfél méterre a felszíntől.
Leér a lábam, érzem a friss levegőt,
még nem jött el az én időm.
Beszív, kifúj. Beszív, kifúj.
Köhögök.
Túl sok a bagó.
Ideje lenne abbahagynom.
Megyek haza. Magányos vagyok.
Nincs ölelés, de mégis visszafordulok.
Integetek bután és mosolygok.
Szívem megszakad, miért vagyok ekkora egy barom,
ez semmi nehéz, csak emberek közti interakció.
Hogy találok újra társat?
Hogy találok új reményt?
Hogy tanulok meg ellenállni,
hogy tanulok meg elköszönni?
Mert ez itt a vég
és nincs remény.
Egyedül fogok menni hazafelé.
A kérdés, később ez változik-e még?

  •   [vers] Szerettem őt
  • [vers] Szerettem őt (köztes verzió) 

Related

  • [poem] Amazing Ideas

    2020. 12. 30. 13:00
    • English
    • , 
    • experimental
    • , 
    • poem
    • , 
    • random
  • Shadowy meadows
    Surround the valley
    Skinny wee fellows
    Pushing a trolley

    The grasses are green
    The sky is melancholic...

  • [poem] reasons

    2020. 05. 15. 17:30
    • English
    • , 
    • experimental
    • , 
    • poem
    • , 
    • spoken word poetry
  • average 107 226 kilometers an hour
    the Earth's moving, spinning, rotating, dour
    and just moves forth and further away
    from the core
    from the base
    from the center of the milky way...

  • [rap] I'm Back

    2019. 05. 11. 22:30
    • English
    • , 
    • magyar
    • , 
    • random
    • , 
    • rap
    • , 
    • toki pona
  • Visszatértem! Dschorsaanjo's back! o moku e moku Kamala
    mi nasa, la sina nasa, la mi mute li musi e kalama...

  • [poem] Poem

    2019. 05. 01. 10:00
    • English
    • , 
    • poem
    • , 
    • random
  • Today I wrote a poem.
    You might not like it as a poem,
    But at least poem rhymes with poem,
    And it works well for a poem...

  • [vers] Szerettem őt

    2019. 03. 28. 19:00
    • magyar
    • , 
    • olin
    • , 
    • performed
    • , 
    • poem
    • , 
    • spoken word poetry
  • Szerettem egy lányt annó.
    Úgy hittem boldog voltam akkor,
    de jött a sors és közbeszólt,
    nem tudtam, de éreztem,
    hogy valami változott.
    A világunk változott.
    Más lett a hely, más a pozíció,
    más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
    más a légkör, más a nyomás,
    érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
    Más a rezgés, más a hullám,
    remeg a hangszál.
    Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
    diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
    ez így nem működhet tovább...

  • Home
    Youtube
    Hello
    vi.log
    Blog
    About
  • Copyright 2021 B. Zoltán Gorza
    Powered by Automad