Várok rád
Csak várok
Hallgatom a csendet, amíg várok
Állok az esőben
Rád gondolok
Ázok, elázok
Beütnek a felesek
Boldog vagyok
Boldog vagyok, hogy nem vagy itt
Nem láthatsz így
Nem láthatsz boldogan
Fekszem
Fekszem az ágyban
Forog a világ
Forog a plafon mint az eszterga tokmány
Közelít felém
Húz, hajamat befogván
Nem enged el
S én sem tégedet
Örökké itt vagy
De nem láthatsz engemet
Nem láthatsz boldogan
Nem láthatsz részegen
Nem láthatsz okosan
Nem láthatsz éberen
Még érzem illatod a papíron keresztül
Érzem érintésed
Gondolataid tolladon keresztül
Jönnek és jönnek
Meg nem állnak még
Jönnek és jönnek
Sorban egyenként
Könnyek hullanak, mint fának levele
Könnyek hullanak, halott kis pechesek
Kiömlik a folyó, átszakad a gát
És csak annyit bírok mondani: Vát de fák iz láv?1
Hiszek egy Istenben
Hiszek egy hazában
Hiszek egy érzésben
És minden hazugságában
Hiszek egy Urunkban
Hiszek egy Vikiben
Hiszek, mint a pink láthatatlan unikornisban
Mint a szcientológiában
Mint végzetben
Mint az egyetlen igazságban
Hogy a válasz nem létezik
Hisz a kérdést sem ismerik
Hiszek egy hazában
Min Veled osztozok
Világunk alternatív valóságában
A szerelem szar
Lámúr szé merdik2
Mégsem tagadhatom, kísért
Mint nekromorfok magányos éjszakán
Ha csak nem éppen zombi-lázadás ami odakint folyik
Hangosak
Hangjuk agyért kiált
Nekik nincs, így vár és kivár
A tökéletes pillanatban lecsap és elveszi
A szíved rabolja el
S el nem engedi
A fal fehér, az arcom sápadt
Mondhatni falfehér
Vörös a vér
Dobog a szív
Nyomja a vért és tolja kifelé
Nem mozdulok
Csak bámulok
Bámulok a falra
Bámulok a vérre
Bámulok a képre, mit magam előtt látok
És játszok a vérrel
Rajzolok és nevetek
Míg el nem sötétedik
Rajzolok és nevetek
Míg napom le nem nyugszik
Túl az óperencián
A horizonton
S el nem hozza magányos éjszakám
Kopp-kopp
Ki az?
Nincs szerencsém
Megtaláltak
S eltűnik a vér
Engem meg visszazárnak
Writing began at 08 nov 2021 and was put on hold for the better part of 2022 until publishing.
Throughout my years as a writer, I found myself unable to write on command. Every time I am faced with restrictions, deadlines or the possibility of working with unlike-minded individuals, whether it is a short story, a song or as simple as a letter, my mind seems to freeze and to actively deter inspiration, preventing ideas to form and prosper in what otherwise would be the perfect habitat for them...
tenpo li ante e jan e ma.
tenpo li awen e nasa e tan.
pona li sama pona lon ma ona,
la mi wile e ike li wile ala e pona.
I'm lost in the light
I'm lusting the void
People around me
Are nothing, but noise
I am surrounded
There's nowhere to go
The lack of the bright
Is where I feel home
Written at 17 August 2021
"No!" The angry student exclaimed, "I told you already! This is it! I refuse to change any of it!" He threw his papers in the air and stormed out of the lecture hall.
"What was that about?" asked the curious bystander, who helped Mark to pick up the angry student's essay.
"Just another art student refusing criticism," he said as he looked at his empty wrist, "do you know what time is it?"
"It's 11:05," she revealed with morbid casualty.
Written for 24 hour flash story writing competition, given theme was Ruthless Ambition.