Pas' toka era! Üdvözlöm a népeket
Mondhatnék szépeket, de csak a valóság érdekel
Túlcsordult az utálat
A hivatalos csatornán
Nem hallani mást, mint hogy Állj le! meg Takarodj!
Azzal nem törődve, hogy mára hallani sem akarod
Széthúznak családok
Balra vagy jobbra, nincsen középút
Tegnap együtt vacsoráztunk, de az már a rég múlt
Híreket hoztam, a világ nem csak fekete-fehér!
Mintha meg sem történt volna az elmúlt néhány ezer év
Vallásszabadság! Hallottál-e róla?
Nem becsapós kérdés, nem vagyunk a Varjú meg a Róka
Vagy mint mikor a pap bort iszik és vizet prédikál
Ők szeretetet várnak, de megmondják kit utálj
Az arany középutat hirdette Horatius
Óvakodj a mély tengerektől, s a sekély partoktól
Valaki elmondhatná ezt az Istennek is egyszer
Megakadályozandó, hogy ilyeneket teremtsen
Megkímélhetne minket azoktól
Kiknek nevét kimondani sem vagyok hajlandó
Mert félnék előre tervezni holnaptól
Hogy melyik istennek? Gyakorlatilag mindegy
Keresztény, zsidó, muszlim, egyre megy
Közös az eredet, tán még az istenük is ugyan az
Másféle hagyomány, de tisztelik az urakat
Irtották már mindet különböző korokban
Siratták már mindet ahogy feküdtek föld alatt
Esküszöm nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek
Az emberek még a kalózok közt is egyenlők lehettek
A kapitányt, kormányost mind választották
A törvény adott volt, a cikkelyeket mind elfogadták
A zsákmányon részenként osztoztak, úgy az örömökön is
Mégis nyíltan elítélik életmódjuk hithű vezetőink
-- és most nem a fosztogató életmódra célozgatok
Akkor egész máshogy lenne hasonlatom
Khm hozzájuk viszonyítanék, de nem akarok megbántani senkit én
Viszont feltűnt-e nekik, hogy 2018-ba léptünk január elsején?
Ráadásul K.u., krisztus után, nem K.e., bár lehetne K.O.
Felteszem feltűnt nekik, de az "új mindig jobb" alapján
Ami az ókorban működött, mára elavulttá vált
Óh, de nem csak ott! Később is, mindenfele
De mára változott a helyzet
Hisz elterjedt a fantasy irodalom első válogatott gyűjteménye
Nincs bajom a vallással, mindenki higgyen amiben akar
Egészen addig, míg nem kezdenek gyilkolni miatta
És most mindegy, hogy Dzsihád vagy Keresztes hadjárat
A cél mindig ugyan az
A pénz kell és a hatalom
Nem pedig az, hogy a köszönés legyen Isten áldjon
Vagy as-salaam 'alaykum
Ez elég is lesz mára, nem akarok prédikálni
Sem pedig erőltetni nézeteim, miket még csak ki sem fejtettem
Beszéljünk inkább színes gyümölcsökről levezetésképpen
Hisz a színek fontosak, bennük leledzik a lényeg
Nem szeretem a narancsot, mert túl savanyú
Nem szeretem a epret, mert túl édes
Nem szeretem a szilvát, mert a szagától is rosszul vagyok
Nem szeretem ezeket, sem semmit ami hasonlatos
A savanykás zöld almát szeretem egyedül
Viszont vagy nem kapni, vagy rohadt legbelül
Ez a hatodikként előadott művem.
Visszatértem! Dschorsaanjo's back! o moku e moku Kamala
mi nasa, la sina nasa, la mi mute li musi e kalama...
Today I wrote a poem.
You might not like it as a poem,
But at least poem rhymes with poem,
And it works well for a poem...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
This post is in Hungarian! Please don't worry, I'd be writing it in English if it was about things that I activaly do in English. But this happened to be one of the very few exceptions that heavily language-dependent (at the moment at least)
Nemrég feltöltöttem a Szerettem őt új verzióját, valamint az eredeti "végleges" verziót. De mi vezetett ahhoz, hogy újra fel kelljen töltenem egy verset, pedig még a cím se változott?
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...