Állok a réten
Várok a régen
Réges régen megtörtént csodára
És nem látok, csak végtelen odákat
A fákról, a térről, a kövekről, 'kutakról
De nem látok a közegtől
Nem látok az utókor
Reményét nézem és ő is lát még
Lát, néz és nem ért
Ki ez a rém?
Mi ez a lény?
Mi ez, egy förtelem?
Ki, ha nem én?
Nem én, de nem is ő
Ki az a talány, ki az a titok
Aki feltárja a reményt, aki elmondja a szitkot?
Keresem, de látom
Menekülök, de várok
A kék kezeknek tengerében állok és hálok
Ez egy kifordult világ, a jobb is már balra
Nem szerettek engem, de nem is vágyom arra
Egy kísérlet csupán, egy félrement próba
Kiszakítja füled és lehúzza szavad
Megy mind a szemét szavak tengerének mélyire
Ahol az új termés összefut és nem vágynak régire
A választ kutatom fehér köpenyben
Petri csészét tartok mind a két kezemben
Az egyikben penész, a másikból zene jő
Az egyik kultúra, a másik csak levegő
Állok a téren
Várok a télben
Várok a nyárra, hogy érjen már véget
Késő van, este, a sötétben vonaglok
Felettem éjszakám, alattam cirmosom
Megülöm a macskát, felmászok a falon
Segítségért kiáltok, lejönni nem tudok
Mi az a fán?
Ki az a lány?
Mi az a förtelem?
Honnan az árny?
Nem vagyok a lány, kit senki lát
Nem ismerem a fényt, 'mi vetíti árnyékát
Tudom, hogy ott van, odakinn rejtezik
De senki ember fia nem látta merre visz
Elvisz majd, elvisz a lány
Mutat majd zenét, gyönyört és csodát!
Mutat majd tüzet, lángokat, kaszát
Állok a jégen
Várok a stégen
Várok a stégen a feszülő kötelékre
Indul a hajó, felpörög a motor
A kötél fojtogat, mondhatni szoros
Finoman fogja lábamnak idegit
Teszteli a rendszereknek minden működésit
Ha késne a jel vagy elveszne valahol
Megtalálná a hibát, de az működik konokul
Mi ez a tánc?
Ki ez a lány?
Ki ez a förtelem?
Mi ez a vágy?
Ki ez a lány, kivel keringünk körbe
Mi ez a furcsán 'nyugtató háromnegyed ütem?
Mindekin fehér, de rajtunk a fekete
S megnyugtat a gondolat; itt vagyok ővele
Csak én és a lány kinek szeme 'pillája
Éjsötét és nyugodt minden porcikában
Érzem illatát, a falfehér rózsáét
Megadnék mindent, írnék és csodálnék
Forgunk csak körbe, járjuk a táncunk
A végtelenbe leszünk mire majd megállunk
Áldom a teremtőt és átkozom nevét
Hogy nem találtam rád korábban de miért?
Érzem sugarát a bőröm pitvarában
Boldog vagyok a kósza ringatásban
Keze kezemben, mikor elmondják az ódát
És megkapom tőle létem legutolsó csókját.

Related

  • [poem] Lost in the Light
    2022. 06. 05. 20:35

  • I'm lost in the light
    I'm lusting the void
    People around me
    Are nothing, but noise

    I am surrounded
    There's nowhere to go
    The lack of the bright
    Is where I feel home

    Written at 17 August 2021

  • mostly spoken word renditions of pieces written in toki pona, released or otherwise | jaki mi
    2021. 08. 07. 11:00

  • intro

    Hi, I'm uhm... well, me.
    jan Sotan, Ae. Dschorsaanjo, jan ala, or just Zoli
    and this is the mostly spoken word renditions of pieces written in toki pona, released or otherwise.
    As the title says, it is not going to be my usual stuff.
    You shall hear lyrics previously unrecorded, possibly unpublished,
    along with some that you might have heard before,
    long and long agone in a galaxy we occupy.
    After these last few sentences though, nigh everything shall be in toki pona, so...

    original script of performance for suno pi toki pona