Állok a réten
Várok a régen
Réges régen megtörtént csodára
És nem látok, csak végtelen odákat
A fákról, a térről, a kövekről, 'kutakról
De nem látok a közegtől
Nem látok az utókor
Reményét nézem és ő is lát még
Lát, néz és nem ért
Ki ez a rém?
Mi ez a lény?
Mi ez, egy förtelem?
Ki, ha nem én?
Nem én, de nem is ő
Ki az a talány, ki az a titok
Aki feltárja a reményt, aki elmondja a szitkot?
Keresem, de látom
Menekülök, de várok
A kék kezeknek tengerében állok és hálok
Ez egy kifordult világ, a jobb is már balra
Nem szerettek engem, de nem is vágyom arra
Egy kísérlet csupán, egy félrement próba
Kiszakítja füled és lehúzza szavad
Megy mind a szemét szavak tengerének mélyire
Ahol az új termés összefut és nem vágynak régire
A választ kutatom fehér köpenyben
Petri csészét tartok mind a két kezemben
Az egyikben penész, a másikból zene jő
Az egyik kultúra, a másik csak levegő
Állok a téren
Várok a télben
Várok a nyárra, hogy érjen már véget
Késő van, este, a sötétben vonaglok
Felettem éjszakám, alattam cirmosom
Megülöm a macskát, felmászok a falon
Segítségért kiáltok, lejönni nem tudok
Mi az a fán?
Ki az a lány?
Mi az a förtelem?
Honnan az árny?
Nem vagyok a lány, kit senki lát
Nem ismerem a fényt, 'mi vetíti árnyékát
Tudom, hogy ott van, odakinn rejtezik
De senki ember fia nem látta merre visz
Elvisz majd, elvisz a lány
Mutat majd zenét, gyönyört és csodát!
Mutat majd tüzet, lángokat, kaszát
Állok a jégen
Várok a stégen
Várok a stégen a feszülő kötelékre
Indul a hajó, felpörög a motor
A kötél fojtogat, mondhatni szoros
Finoman fogja lábamnak idegit
Teszteli a rendszereknek minden működésit
Ha késne a jel vagy elveszne valahol
Megtalálná a hibát, de az működik konokul
Mi ez a tánc?
Ki ez a lány?
Ki ez a förtelem?
Mi ez a vágy?
Ki ez a lány, kivel keringünk körbe
Mi ez a furcsán 'nyugtató háromnegyed ütem?
Mindekin fehér, de rajtunk a fekete
S megnyugtat a gondolat; itt vagyok ővele
Csak én és a lány kinek szeme 'pillája
Éjsötét és nyugodt minden porcikában
Érzem illatát, a falfehér rózsáét
Megadnék mindent, írnék és csodálnék
Forgunk csak körbe, járjuk a táncunk
A végtelenbe leszünk mire majd megállunk
Áldom a teremtőt és átkozom nevét
Hogy nem találtam rád korábban de miért?
Érzem sugarát a bőröm pitvarában
Boldog vagyok a kósza ringatásban
Keze kezemben, mikor elmondják az ódát
És megkapom tőle létem legutolsó csókját.
average 107 226 kilometers an hour
the Earth's moving, spinning, rotating, dour
and just moves forth and further away
from the core
from the base
from the center of the milky way...
Visszatértem! Dschorsaanjo's back! o moku e moku Kamala
mi nasa, la sina nasa, la mi mute li musi e kalama...
Today I wrote a poem.
You might not like it as a poem,
But at least poem rhymes with poem,
And it works well for a poem...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
This post is in Hungarian! Please don't worry, I'd be writing it in English if it was about things that I activaly do in English. But this happened to be one of the very few exceptions that heavily language-dependent (at the moment at least)
Nemrég feltöltöttem a Szerettem őt új verzióját, valamint az eredeti "végleges" verziót. De mi vezetett ahhoz, hogy újra fel kelljen töltenem egy verset, pedig még a cím se változott?