Hát itt vagy
Itten vagy énvelem
Találkozunk e téren, ami végtelen síkok által alkotott
Elképzelhetetlenül tárgyilagos, absztrakt, de praktikus
Ezerszer vitatott, elvesztett alkonyokat okozó, alattomos
Lehet akár Eukleidészi, akár Bólyai-féle, kettőnk kapcsolata nem lehet imaginárius
Nem lehet kitalált
Nem lehet hipoterikus
Bizonyítani mégsem lehet igazán
Mégis fogadjuk csak el annak igazát, hogy
Kettőnk nem triviális lineáris kombinációja
Létünk örökké tartó alfa- és ómegája
A párosítás nem egyértelmű, korántsem triviális
Az időben haladunk, 'mi lineáris
S kettőnk közös halmaza elemeink kombinációja
Nem csak az R^n /eraden/ vektortér spontán kitalációja
Végtelen számú univerzum esetén
Együtt vagyunk térben és időben
Lineárisan összefüggünk, párhuzamosság nem lehetséges
Nincs esély
A viktor a vektor, független tőlem
De téged még elért a múltban
Míg a nullvektorral összehoztam
Nincsen már ő soha többé
"Az idő az egység" -- mondta Morgan a Freeman
A Jánosfi Skarlát főszereplésével készült Lucy című filmben
Ez nem lehet igaz, az idő egy folyó
Egy időtlen haladó végtelen óceánba tartó
Deltáját formáljuk döntéseinkel
Míg nem oszható tovább és kiszárad a meder
A világnak vége nincs, ez nem értelmezhető
Idő nélkül a "vége" szó megkérdőjelezhető
Legyen v_1, v_2 vektorok, s v_1 a v_2-re ortogonális
Metszetük egy X-hez közelít, mutatja a helyet
Egy síkon vannak és az origóra esnek
De csak egyszer találkoznak, egyszer érintkeznek
Mikor végeznek meg elbúcsúznak, nem találkoznak soha többet
Egy éjszaka történt, egyszeri kaland volt
S mikor véget ért, hát... tudom, korábban sokszor mondtam már, de ennyi volt.
Ne félj, ha ebből nem értesz egy szót sem
Félálomban írtam és nem igaz egy szó sem
Ha még is az, hát fogd meg az egyenest
És verjetek agyon, mert ennél jobb nem lehet
Visszatértem! Dschorsaanjo's back! o moku e moku Kamala
mi nasa, la sina nasa, la mi mute li musi e kalama...
Today I wrote a poem.
You might not like it as a poem,
But at least poem rhymes with poem,
And it works well for a poem...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
This post is in Hungarian! Please don't worry, I'd be writing it in English if it was about things that I activaly do in English. But this happened to be one of the very few exceptions that heavily language-dependent (at the moment at least)
Nemrég feltöltöttem a Szerettem őt új verzióját, valamint az eredeti "végleges" verziót. De mi vezetett ahhoz, hogy újra fel kelljen töltenem egy verset, pedig még a cím se változott?
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...