me4logo.png
  • Youtube
  • English
  • Magyar
  • toki pona
  • Hello
  • vi.log
  • Blog
    • Home
    • English
    • Magyar
      • [dal] Légiós kismadár
      • [dal] Ragadd meg a napot!
      • [dal] Rajtad áll
      • [dal] Szubjektivitás
      • [novella] A tárgyalás
      • [novella] Híradó Tom M. Johnssonnal
      • [novella] Johnny
      • [novella] Levél ismeretlen jótevőmnek
      • [novella] Relatív értéktelenség
      • [novella] Sorban állás
      • [novella] Vonaton
      • [rap] Az igazság az egy
      • [rap] Papaver Rhoeas
      • [vers] De me, avagy más szóval
      • [vers] Elméletileg alkalmazott absztakt matematika
      • [vers] Esti mese nem is olyan kis gyerekeknek
      • [vers] Ezúton formálisan is felbontom minden korábbi kapcsolatomat Önnel
      • [vers] Hideg és üresség
      • [vers] Időtlen walzer
      • [vers] Jönnek már
      • [vers] Ma Ggacammara ballada
      • [vers] Miafaszomvanmár
      • [vers] Mind alusznak
      • [vers] Odaát
      • [vers] Őrült szerelem
      • [vers] Paralel slamini
      • [vers] Sötét van
      • [vers] Számolás
      • [vers] Szerelem
      • [vers] Szeretek
      • [vers] Szerettem őt
      • [vers] Szerettem őt (eredeti)
      • [vers] Szerettem őt (köztes verzió)
      • [vers] Tiki-taki
      • [vers] Új vallomás önmagamról
      • [vers] Várj még
    • toki pona
    • Misc.
    • Hello
    • vi.log
    • Blog
    • About
  • [novella] Relatív értéktelenség

    2016. 08. 31. 11:30
    • magyar
    • , 
    • novella

Gyakran megesik, hogy a létezés értelmén és lényegén gondolkozok. Látszólag -- legalábbis az enyém -- értelmetlen. Kézről kézre adnak mindenféle bizsuért, minek nem fogják hasznát látni életük során. Nem csak én vagyok ezen a sorson; sokunkkal bánnak így. Születésünkkor kaptunk egy számot, látatlanban határozták meg jövőbeni értékünket, mikor még ismeretlenek értékeink és jellemvonásaink. Miután ez megtörtént, kedvükre formálták kinézetünk, matériaként tekintettek reánk.

Első gazdámat nem volt esélyem látni, néhány társsammal együtt beszórt egy helyre, amit egymás között csak "gyűjtőnek" neveztünk. Innen szedtek elő minket, mikor éppen szükségük volt ránk. A legtöbb esetben szerencsésebb testvéreinkért cserébe adtak, kik a nagyobb számmal bírtak. Szóval első gazdánk ügyet sem vetett ránk, oly mértékben hozzászokott ehhez a furcsa adok-veszek játékhoz, hogy számára természetessé vált, de ez részünkről nem volt igaz. Mi voltunk a szerencsétlenebb fél ebben a gyötrelmes rendszerben. Rosszul bánt velünk, vagy ha egyáltalán bánt velünk, akkor is véletlenszerűen osztogatott minket. Egy napon én kerültem sorra. Új gazdám sem törődött sokat velem, mégis vette a fáradságot és szemügyre vett. Örömmel szummázta kinézetem és fiatalságom. Úgy gondolta -- ezt tőle hallottam --, hogy ha Ő lehetett volna első gazdám, akkor nem dobott volna el, gondosan őrzött és vigyázott volna rám. Ámbár tekintettel a körülményekre és a múltra, neki is tovább kellett adnia rajtam, így folytatódott értelmetlen bolyongásom, s nem láthattam kiutam, vagy hogy mennyi van még hátra.

Később sok ember kezében megfordultam, voltak, kik dobáltak és játszottak velem, voltak, akik perverz vágyaik kielégítésére használtak fel. Nem volt jó sorsom, kivétel nélkül bezárva tartottak és eszközként tekintettek rám. Végül viszont egy merőben új élménnyel szembesültem; kiválasztott testvéreimmel együtt egy különleges helyre kerültem, ahonnan csak ritkán vettek magukhoz egyikünket, kit soha többé nem láttunk viszont. Azt meséltük, hogy egy jó helyre kerülnek, ahol valódi célt kapnak és létezésük értelmet fog nyerni. Sokáig vártam soromra, miközben egyre több társam, sőt barátom távozott mellőlem, míg én maradtam egyedül. Nem tudom, meddig tartott ki ez az állapot, egyre jobban féltem; csak vártam, egyedül, társaság nélkül.

Aztán egyszer csak kivett abból a dobozból. Nem tudhattam, milyen sorsot szánt nekem, mégis úgy éreztem, fontos vagyok, mivel megkönnyebbült, mikor rám pillantott. Arra mégsem készültem fel, amit velem tett; fogott egy éles szerszámot és egy másik súlyosabbat, majd kis híján átszakított ütése hatására. Végeztével átfúrt kegyetlenül és erőteljesen szorítást éreztem minden irányból. A hátamat teljes felülettel érte valami számomra ismeretlen anyag, szemben viszont maradt némi szabad felületem, így mindent láttam magam előtt; egy ház belseje volt az, szépen berendezett helyiségnek tűnt, ahova rögzítettek. Időnként jártak-keltek előttem, gyerekek játszadoztak, vagy néztek egy különös eszközt, ami mozgó képeket mutatott. Később egy napon megremegett a föld, emiatt az emberek a legkülönb helyekre menekültek, ki egy asztal alá, ki egy csupasz fal mellé, s az egyik gyerek alám. Mikor véget ért a felfordulás gazdám idejött és megnézett engem, s környezetem. Azt mondta, hogy ha én nem vagyok, akkor gyermeke most nem élne. Rá zuhant volna minden, minek tartásával engem bízott meg.

Megmagyarázhatatlan érzés fogott el annak tudatában, hogy az a szőke kislány nélkülem halott lenne. Boldog voltam, annak ellenére, hogy semmit sem tettem, csupán itt voltam, honnét elmozdulni sem lehet. Ennek ellenére valami különös okból fontos volt jelenlétem. Talán mégis van értelme létezésemnek?

  •   [novella] Levél ismeretlen jótevőmnek
  • [novella] Sorban állás 

Related

  • [short story] Applied Mathematics 101

    2020. 10. 06. 14:30
    • English
    • , 
    • novella
  • "...And so shall we begin." The voice of Mr. Soft echoed from the lecture hall's faraway walls. The auditorium was scarcely populated, students sat far and wide, as it is customary during a pandemic, which meant that the professor's question were answered by more scalps than usual. Sleeping in classes were not unheard of, but when you take away the possibility of misbehaving, one cannot make matrix arithmetic interesting enough for the masses to keep them awake...

  • [short story] We're Living All Alone

    2020. 09. 17. 11:30
    • English
    • , 
    • moli
    • , 
    • novella
  • Very short (~200 words) flash story inspired by a rather depressing song in basically the same setting as another (early, thus bad) short story of mine.

    Published on 25th December 2020.

  • [short story] Unforeseen visitor

    2020. 07. 14. 03:00
    • English
    • , 
    • Mystery
    • , 
    • novella
  • I was playing with my cat after feeding her, when I felt a small breeze from behind. I did not think much of it, the windows were open on both sides of the room; must have been the wind outside, I thought, but my cat looked there and her eyes were fixated on something. I turned around, expecting nothing out of the ordinary, alas I saw a...

  • [short story] Lights in the dark

    2020. 06. 14. 01:30
    • English
    • , 
    • Mystery
    • , 
    • experimental
    • , 
    • novella
  • They were sleeping when the lights came through their window. They were not blessed with great wits or the gift of logical thinking. What they were given was great eyes instead: they had a condition called abnormal tetrachromacy, which meant that they had limited infrared-vision. When I learned about it from them I, as I have been always fascinated by colors and color deception, had to ask...

    This is chronologically the first short story I publised in English, even if it wasn't the first I began writing.

  • [short story] L'amore d'Agna

    2020. 06. 01. 15:00
    • English
    • , 
    • experimental
    • , 
    • monologue
    • , 
    • novella
  • Days have turned into nights that then turned into dawns and days again countless times since I saw L'amore d'Agna. It was the truest form of love, the purest source of happiness, yet there are no evidence that it ever existed; all I know is based on observations and experience, not on the nowadays preferred written way...

    Posted on 14th of June, 2020, just after Light in the dark

  • Home
    Youtube
    Hello
    vi.log
    Blog
    About
  • Copyright 2022 B. Zoltán Gorza
    Powered by Automad