Mélyen tisztelt jótevőm!

Sajnálatos módon a hetek óta tartó levelezésünk során máig nem derült ki számomra, vajon miféle Lord vagy Lady venné a fáradságot és használná fel kapcsolatait azon önös cél érdekében, hogy segítséget nyújtson eme kegyvesztett léleknek. Jóllehet, több kérdésem van, mint válaszom, mostanáig nem éreztem szükségét a változásnak. Ezúton szeretném ismételten megköszönni mindazt, amit értem tett vagy tenni szándékozott.

Ahogy bizonyára tudomására adták, egy olyan helyen vagyok kénytelen napjaimat eltölteni, hol még a falnak is füle van; mérhetetlen szerencsémre az enyém fél fülére süket. Nem kell elszenvednie azon bűnök zajait, melyeket napjában többször is elkövetek. Férfiak és asszonyok jönnek s mennek szobám rejtekében, kihasználva annak legjobb tulajdonságait és lakója fékezhetetlen vágyait. Emígyen úgy hiszem, érthető volt kételkedésem szándékait illetően. Balszerencsés módon érzéseim ellenére sem tudtam tartani Öntől, hisz azt Ön is jól tudta, számomra már nem létezik lefelé vezető út.

Időnként alkalmi szeretőim ölelő karjaiban alkalmam nyílik tájékozódni a nagyvilág történéseiről. Megtudtam, hogy a köznép miként nevez engem: a kegyevesztett asszony. Eme név szerintük kellően tömören és egyértelműen összefoglalja ellenérzéseiket irányomban csak úgy, mint félelmüket. Bár nem értem okát, megnyerőnek találtam ezen elnevezést, számomra ez az emlékeztető, innen már csak felfelé vezet út. Fel az alföld kietlen pusztaságai elől, fel dombokra, mik később hegyekké válnak. Tán még emlékezik terveinkre, a hegyi kunyhóra a semmi közepén és a burokrácia súlyos láncait levervén felépítenénk egy új társadalmat, mely ezúton nem az előző maradékából született volna meg.

Bizakodón tekintettem eme álomra, melyet volt szerencsém Önnel megálmodni. Azonban legnagyobb sajnálatomra, egy meg nem nevezett közös ismerősnek köszönhetően kaptam egy jobb ajánlatot. Így nem kizárt, Ön már eltávozik az élők sorából, mire megérkezik levelem, ellenkező esetben érdemes lenne ellenőriznie végrendeletét.

Amennyiben módomban áll, természetesen véghez viszem idealista vágyunkat a nyugodt élet reményében, ha másért nem is, de az Ön által keltett tiszteletből. Még egyszer és utoljára kérem, bocsásson meg tetteimért. Be kell látnia, nem adatott számomra választási lehetőség, habár nem is lett volna rá szükség.

A legnagyobb tisztelettel és szeretettel

Lady Rose, a kegyevesztett asszony

Related

  • [short story] Applied Mathematics 101
    2020. 10. 06. 14:30

  • "...And so shall we begin." The voice of Mr. Soft echoed from the lecture hall's faraway walls. The auditorium was scarcely populated, students sat far and wide, as it is customary during a pandemic, which meant that the professor's question were answered by more scalps than usual. Sleeping in classes were not unheard of, but when you take away the possibility of misbehaving, one cannot make matrix arithmetic interesting enough for the masses to keep them awake...

  • [short story] Unforeseen visitor
    2020. 07. 14. 03:00

  • I was playing with my cat after feeding her, when I felt a small breeze from behind. I did not think much of it, the windows were open on both sides of the room; must have been the wind outside, I thought, but my cat looked there and her eyes were fixated on something. I turned around, expecting nothing out of the ordinary, alas I saw a...

  • [short story] Lights in the dark
    2020. 06. 14. 01:30

  • They were sleeping when the lights came through their window. They were not blessed with great wits or the gift of logical thinking. What they were given was great eyes instead: they had a condition called abnormal tetrachromacy, which meant that they had limited infrared-vision. When I learned about it from them I, as I have been always fascinated by colors and color deception, had to ask...

    This is chronologically the first short story I publised in English, even if it wasn't the first I began writing.