A magány elér, de én elmegyek elé,
Mert ha úgyis elkerülhetetlen,
Miért ne menjek én?

A halál repítene a képzelet felé,
Hát inkább leszek magányos,
Mint föld alatti rém!

És

Nem érdekel a következmény, nem érdekel a szó,
Miért ne csinálhatnám,
Ha ez hozza a jót?

Ártalmas meg minden és hát nem nekem való,
Annyira sem gyanús,
Mint Trójában a faló.

A

Hangszeremet leszólják, hogy csak egy kis gitár,
Hát tudd meg, a gitár is
Csak egy elbaszott szitár.

A hajam hosszú volt régen, de levágattam én.
Arcról fel sem ismernek,
Rám nem figyel a nép.

Mert

Nem vagyok különleges, még nem alkottam nagyot.
Az idő jön és aztán megy,
Tán még alkothatok.

Néha egy-egy dallam megtalál és aztán írok.
Ha egy számomat felveszik
Én többet nem sírok.

De

Eddig nem találtam közönségem, nem hallgatott vagyok,
Próbálkoztam, elbuktam
És fel sem adhatom.

Sokat hagytam félbe már, ezt nem tagadhatom,
Legyen végre kész munkám
És hangot adhatok.

Befejezetlen

Related

  • [song] Nightmare song
    2019. 08. 06. 23:00

  • Welcome there, child,
    Don't be scared of me!
    I'm naught, but a wild  
    Demon, a hero of fate!  

    Take my hand now,
    And follow me please!
    I'm gonna show you
    What's worth to be seen!

  • [vers] Szerettem őt
    2019. 03. 28. 19:00

  • Szerettem egy lányt annó.
    Úgy hittem boldog voltam akkor,
    de jött a sors és közbeszólt,
    nem tudtam, de éreztem,
    hogy valami változott.
    A világunk változott.
    Más lett a hely, más a pozíció,
    más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
    más a légkör, más a nyomás,
    érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
    Más a rezgés, más a hullám,
    remeg a hangszál.
    Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
    diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
    ez így nem működhet tovább...