[Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.]
Elindul az úton. Várja az állomás, hol
besorozzák őt is. “Már nem leszel magányos!”
Mondják neki sokan, de rájön: ez tévedés,
magányosabb nem lehetne a földnek peremén
sem.
<kis szün, majd elkezdeni, mintha csak most kezdődne>
Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.
Elhiszi, hogy jobb lesz
a légiós madár.
Neki vág az útnak,
bármi is jön ezután...
Nem várja már, hogy megváltozik az élet,
puska a vállon, fájdalmas a lépte.
Izzad a válla, száraz a szeme,
víz nélkül a sivatagban élni nem lehet.
Nem vár rá kedvese, nem vár rá barátja,
az egyedüli, amiben hisz, az a hazája!
Életét is adná, ha úgy hozná az élet,
puska a vállán és fájdalmas a lépte.
Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.
A véletlenek folytán
oázist talál.
Megtölti a kulacsot
és irány tovább!
Az ellenség a közelben, távcsövében látja.
Elérte a végzete, a nem várt, csúf halála.
Visszafordulni nem mer, a baráti tűz rosszabb --
a felderítők élete nem egy jó kis túra
valahol a hegyekben, hol patak vizét issza.
Kedvese már mást talált, ő nem várja vissza!
Nincs veszteni való[ja], hát a harcmezőre lép,
ólom béléssel testében “viszlát kislegény!”
Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Fehér felhők a kék égen
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
Most már érzi, igaz,
Szent Péter szalutál!
Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Fehér felhők a kék égen
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
Most már érzi, igaz,
hisz itt vár jó anyád!
A jó anyád...
<lágy zene, majd hallkabb zenére a végén pengetős dallamra>
Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Felhők felett a kék égen,
viszlát kismadár!
Most már tudja, jobb lesz,
hogy nem lesz már magányos,
felhők felett a kék égen
Istennel szemben állunk
<zene elhallgat>
örökké.
Very short (~200 words) flash story inspired by a rather depressing song in basically the same setting as another (early, thus bad) short story of mine.
Published on 25th December 2020.
A random thought about being a writer (handwriting sample included)
Being a writer is like...
Lil' Jesus is coming to the town.
And he have brought some gifts for us!
But there was a wee bit
O' misunderstanding,
Because he bought the "Gift" in Germany..
jan ale li wile. jan ale li sona.
pilin li suwi. pilin l'alasa.
jan Sotan li ike. jan ante li pona.
pilin li suli. pilin l'utala.
mi sona e toki. mi sona e mute.
utala l'ike. utala l'ike.
mi sona e olin. mi sona li kute
e toki pona e toki ike....
Welcome there, child,
Don't be scared of me!
I'm naught, but a wild
Demon, a hero of fate!
Take my hand now,
And follow me please!
I'm gonna show you
What's worth to be seen!