Continuation of the previous blog post.
Várok rád
Csak várok
Hallgatom a csendet, amíg várok
Állok az esőben
Rád gondolok
Ázok, elázok
Beütnek a felesek...
Ez volt a harmadik előadott versem.
Közeleg a tél
A hó lepte rétek sétálva mentén
Álmodok Róla haszontalan én
S tán hibás a szórend, várj még, várj még
Hisz közeleg a tél...
Ez lenne a másodikként előadott slam versem.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Hét óra van.
Reggel vagy este?
Hát még sötét van...
Reggel kell, hogy legyen az,
Legalábbis úgy remélem...
Sötét van.
Az ágyamban fekszek, s próbálok aludni.
Kinyitom a szemem; semmit látok.
Sötét van, korom sötét.
egy
nincs más
csakis egy
több nem lehet
a legelején...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...
Szerettem egy lányt annó,
úgy hittem boldog voltam akkor.
De jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, már a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
Sziasztok.
Nem vagyok, csak tudatlan halandó.
Félek, hogy egy kórságtól szenvedek,
meglehet szerelmes vagyok.
De mégis kibe, hogyan, mikor?
Érzem, mintha levitálna szívem,
súlytalan' lebegne testem ürességében.
Őt szeretem, vagy a másikat?
Vagy az ideát, hogy "mi lenne ha?"