Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát,
ez így nem működhet tovább...
This post is in Hungarian! Please don't worry, I'd be writing it in English if it was about things that I activaly do in English. But this happened to be one of the very few exceptions that heavily language-dependent (at the moment at least)
Nemrég feltöltöttem a Szerettem őt új verzióját, valamint az eredeti "végleges" verziót. De mi vezetett ahhoz, hogy újra fel kelljen töltenem egy verset, pedig még a cím se változott?
Szerettem egy lányt annó.
Úgy hittem boldog voltam akkor,
de jött a sors és közbeszólt,
nem tudtam, de éreztem,
hogy valami változott.
A világunk változott.
Más lett a hely, más a pozíció,
más a forgás sebessége, más az ember egészsége,
más a légkör, más a nyomás,
érzem már, 'hogy feszül a dobhártyám.
Más a rezgés, más a hullám,
remeg a hangszál.
Túl sok a basszus, túl halk a gitár,
diszharmóniában játszák a Bohém Rapszódiát...
sina wile utala.
mi toki.
sina wile unpa, la mi toki.
mi toki li toki li toki. mi toki.
tenpo pini la mi pali e musi.
taso mi pini.
mi pilin ike li lili...
Hylo
I meant to say seeya
I meant to say hello
I'm just a student and my name you know
because this is all you know, I'd introduce myself
so...
here we go...
Today (but technically I started yesterday) I wrote the first version of the About page.
Várok rád
Csak várok
Hallgatom a csendet, amíg várok
Állok az esőben
Rád gondolok
Ázok, elázok
Beütnek a felesek...
Hát itt vagy
Itten vagy énvelem
Találkozunk e téren, ami végtelen síkok által alkotott
Elképzelhetetlenül tárgyilagos, absztrakt, de praktikus
Ezerszer vitatott, elvesztett alkonyokat okozó, alattomos
Lehet akár Eukleidészi, akár Bólyai-féle, kettőnk kapcsolata nem lehet imaginárius
Nem lehet kitalált
Nem lehet hipoterikus
Bizonyítani mégsem lehet igazán
Mégis fogadjuk csak el annak igazát...
Állok a réten
Várok a régen
Réges régen megtörtént csodára
És nem látok, csak végtelen odákat
A fákról, a térről, a kövekről, 'kutakról
De nem látok a közegtől
Nem látok az utókor
Reményét nézem és ő is lát még
Lát, néz és nem ért
Ki ez a rém?
Mi ez a lény?
Mi ez, egy förtelem?
Ki, ha nem én?...
Futok és ordítok
Vissza nem fordulok
Csak megyek és haladok
Hallom õket, hallgatok
Mit akarnak, mittettem
Mi a baj, miért ketten
Vannak õk az üldözõk
A végén majd ki üdvözöl
Ha elkárhoztam, hát legyen
Ha nem, akkor semmit tehetek
Ellene vagy õvele, az istentelen vén bolond
Jönnek már, jönnek a démonok