Ez volt a harmadik előadott versem.
Közeleg a tél
A hó lepte rétek sétálva mentén
Álmodok Róla haszontalan én
S tán hibás a szórend, várj még, várj még
Hisz közeleg a tél...
egy
nincs más
csakis egy
több nem lehet
a legelején...
elmentem
de futottam
hazudtam
és elvesztem
elhagytam
de nyugodtan
ugrottam
és eladtam
A horizont mögött látszik a nap.
Felkél, hisz tudja; idő van.
Tücskök hallgatnak, madárkák dalolnak,
életre kél minden, az emberek alusznak.
Futok és ordítok
Vissza nem fordulok
Csak megyek és haladok
Hallom õket, hallgatok
Mit akarnak, mittettem
Mi a baj, miért ketten
Vannak õk az üldözõk
A végén majd ki üdvözöl
Ha elkárhoztam, hát legyen
Ha nem, akkor semmit tehetek
Ellene vagy õvele, az istentelen vén bolond
Jönnek már, jönnek a démonok
hideg és üresség
kedvtelen bámulás
vacsora közepén étvágytalan ájulás
pedig egy téma volt csupán
semmi több
csak a vég
s a halál
Welcome there, child,
Don't be scared of me!
I'm naught, but a wild
Demon, a hero of fate!
Take my hand now,
And follow me please!
I'm gonna show you
What's worth to be seen!
This is a translation of G.R.R. Martin's The Rains of Castamere (from A Storm of Swords).
ona li toki li awen toki
li lawa pi Katami.
ala li lon tom' ona la
kon taso li kalama.
jan ala li lon tom' ona la
kon taso li kalama.
Where could you find someone?
Where are you looking for?
Where are my past, my now, my chance
to make better tomorrows?...
Very short (~200 words) flash story inspired by a rather depressing song in basically the same setting as another (early, thus bad) short story of mine.
Published on 25th December 2020.